Gyászol a lovasok nagy családja
A hintókészítő utolsó útjára indult
Villámként futott végig az ország lovastársadalmán a szomorú hír, meghalt Galambos Sándor!
A döbbenet csendje kísérte a megváltoztathatatlant. Tudtuk, hogy beteg, de azt is, hogy kemény ember, küzdő és élni akaró. Méltósággal viselte súlyos betegségét, a ,,hogy van” kérdésre mindig azt válaszolta, ,,Jól!” Soha nem panaszkodott, erős volt, úgy élt, mintha nem is lett volna beteg. Tervei voltak, hisz annyi mindent meg akart még csinálni, annyi helyre, versenyre szeretett volna még eljutni. A sors közbeszólt…
Galambos Sándort a versenyeken rendszeresen ott találtuk a pálya mellett, ahol mindenkihez volt egy jó szava, érdeklődő kérdése. Egy halvány mosoly mindig ott ült a szája körül, amikor üdvözölte lovasbarátait. Nagyon sok barátja, jó ismerőse volt. A lovasok között idehaza és határon túl talán nincs is olyan, aki ne ismerte volna őt a lovaspályákról, de mint kitűnő hintókészítő is nevet szerzett magának.
Ő volt hazánkban az egyetlen, akinek szakmája volt a hintókészítés. Szécsi József füzesgyarmati kocsigyártó mestertől tanulta a szakma alapjait a híres Járműkészítő és Javító Ipari Szövetkezetben. Már 1980-ban saját műhelyt nyitott és a hazai fogathajtókon kívül Európa legtöbb országában, sőt azon túl is ismerik és elismerik a Galambos kocsikat. Munkájára mindig a magas szintű szakmai igényesség volt jellemző.
Tisztességgel végzett kiváló munkájáért Füzesgyarmat városa 2005-ben PRO URBE díjjal tüntette ki. 2012-ben a szakma az Év Hintókészítője címet adományozta neki.
A lovassport elkötelezettje volt. A hazai és nemzetközi versenyeken még legutóbb is ott találtuk a pálya mellett. Igazi lovasember volt, hosszú ideig segédhajtóként, hajtóként vett részt a versenyeken. Majd a Galambos-team csapatkapitányaként és édesapaként szurkolta végig a versenyeket, hiszen fia és veje is fogathajtó lett. Idén tavasszal ismét felült a hintóra, segédhajtóként Nyúl Zoltán mögött örömmel teljesítette a feladatokat.
A család minden tagját a lovassport, a hintókészítés tudománya felé terelte. A családi vállalkozásban, a versenypályákon, a bírói testületekben ott találjuk a családtagokat.
Halálával fájdalmas és mélységes űrt hagyott szerető és rendkívül összetartó családja életében, de hiánya a lovasok körében is felmérhetetlen!
Emléke szívünkben, emlékeinkben örökké élni fog, hiszen ha egy Galambos hintó megjelenik a lovaspályákon, eszünkbe jut majd ő.
,,Csak az hal meg, akit elfelednek. Örökké él, kit nagyon szeretnek.”
Galambos Sanyi nem feledünk! Isten veled!
Szabó Zsuzsa