A fjord póni *

Származása, eredete
Eredeti tenyésztésterülete Norvégia nyugati partjától az északi területekig terjedt,majd tért hódított előbb Svédországban,azután Dániában. Ma Norvégia, Dánia és Svédország honos pónifajtájának tartják,amely kitűnően alkalmazkodott kialakulási helyének természeti viszonyaihoz. A Svédország,Norvégia és Finnország vonulatában, csoportokban élt Przewalski féle ló egyenes leszármazottjának tekintik.Ezen a területen a vadlovak minden bizonnyal legalább 2000 éven át előfordultak.A Przewalski lóhoz való genetikai közelségére utal az a világosító gén,amelynek hatására a fjord lónál is világosabbak lesznek a pofák,a lábak belső felülete,a hasalj.
A fjord ló a Dél-Skandináviában honos egykori gudbransdal ló kisebb változatának 
tűnik. A vikingek a IX-X. században állítólag hátaslóként használták.
A vadlovakhoz való relatív közelségét mutatja az azokra jellemző erős hátszíj, a 
vállkereszt előfordulása a lapockán, a zebroid csíkozás a lábakon, és a szarugesztenyék
gyakori hiánya. Ide sorolhatnánk a felálló sörényt is.
A fajta szervezett tenyésztése 1864 óta folyik Norvégiában. Ebben az időben 
alapítottak máig fennálló vonalakat a Bergfast, Hakon Jal és Qyarblakken nevű mének, 
amelyek a fajtává válásban is döntő szerepet játszottak.
Az első méneskönyvét az 1900-as évek elején adták ki. Az eredeti tenyésztő 
szervezete is Norvégiában van, amelyet az Norvegisches Pferdecenter néven, 
Starum, Lena Norvégia székhellyel jegyeztek be. 
Ez a szervezet munkálkodik a nemzeti szövetségek összefogásán is. 
Ennek a neve Fjord Horse International. Székhelye 6770 Nordfjordeld, Norway.
A norvéggal azonos jelentőségű és értékű tenyésztés folyik Dániában. 
Tenyésztő szervezetének neve Fjordhesteavlen i Denmark.
A nyugat-európai országok többségében van helyi tenyésztő szervezet. 
Magyarországon a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója.

Fenotípusa
Külleme
A lónak egészen sajátságos a megjelenése, amennyiben kissé nehéz, de nem burkolt, 
száraz feje van. Homloka lapos, szemei nagyok, fülei középhosszúak. Nyaka rövid, 
esetleg középhosszú, középmagas illesztésű, egyenes. Erős torokél jellemzi. 
Ennek, továbbá az egyenes nyaknak kedvezőbb benyomásúvá tételére szokták 
a sörényt 10-15 cm hosszúságban ívelt formában nyírni. Középhosszú,inkább lapos hátba nyúló mar 
jellemzi. Meredek a lapockája. Háta hosszú, amit az előnyös málha rakodás miatt 
kívánatosnak is tartottak, amikor fő hasznosítási területe a málhás hasznosítás volt. 
Ágyéka közepes hosszúságú, erős. Fara terjedelmes, gyakran oly annyira, hogy 
barázdált lesz. Viszonylag rövidek a lábai és az erős dongássággal társulva, fent említett
barázdált farral együtt tömzsi megjelenésűvé teszi a fjord lovat. 
Megkövetelik a szabályos lábállásokat és a tiszta jármódokat. 
A bokaizületek, a csánkok jól fejlettek, és hátulról is, oldalról is eléggé szélesek. 
Kicsi, gyengén hajlott csánk negatívan értékelendő. 
Egyébként ugyanazon értékelés alá esnek, mint más lófajtáknál.
A lábközépnél ügyelni kell a hosszúságra, átmérőre, körméretre, valamint a tisztaságra 
és szárazságra. Csontkinövés nem fordulhat elő. 
Acélos szervezetű fjordoknál az inak tisztán láthatók. Rövid, széles lábközép az előnyös. 
A bokaizületek és a csüdök szélesek, vastagok és hibátlanok. 
A csüd elölnézetből hosszabb, mint egy normál pata hegyfali része. 
Manapság előnyben részesül a kissé hosszabb csüd, de ez semmi 
esetre sem lehet vékony.
A szűkült pata nem ritka, és a fajta gyakran hajlamos a bakpatára. 
Küllemi bírálatoknál döntő szempont a pata minősége.

Méretei
Az utóbbi 50 évben a fajta méretének növekedése figyelhető meg. 
A múlt században még 125-128 cm marmagasságúnak írták le a fjord kislovat, 
majd 130 centimétert meghaladónak.

Bottal mért marmagassága : 133-144 cm
Szalaggal mért marmagassága : 144-150 cm
Övmérete : 170-190 cm
Szárkörmérete : 19-20 cm

Színe
A fjord ló színe egészen sajátságos. A közönséges fakó valamelyik árnyalatát mutatja, 
ami az utóbbi években egyre világosodik. 
Ma már feltűnően világos fakók is előfordulnak. 
Különös jellemzője a fekete (sötét) hátszíj, amelyik valójában a tarkótól indul.
Az üstök közepe fekete, a két széle fakó színű. 
A sörény hasonló, vagyis közepe fekete, két széle a fedőszőrökkel azonos színű. 
Következik a fekete hátszíj, amelyik folytatódik a farok szőrzetben.
Ennek közepe szintén fekete, két széle pedig a fedőszőrök színével harmonizál.
A combok belső felülete, a mellső lábak és a hasalj egy világosító génnek köszönhetően 
egészen elhalványul, piszkos fehérre változik. 
Minél világosabb fakó a ló, annál kifejezettebben lesznek mosott színűek az előbb 
említett testtájak.

Értékmérő tulajdonságai, használhatósága
A fjord ló határozottan szélsőséges klímán kialakult, ahhoz tökéletesen alkalmazkodott
pónifajta. Konstitúciója kiváló, munkabírása, igénytelensége páratlan.
Kiemelik különleges jóindulatát, tanulékonyságát, és kellemes temperamentumát. 
Ezek a tulajdonságok párosulva a tartás és takarmányozással szemben támasztott 
mérsékelt igényével manapság nagyon kedvelt mindenes lóvá teszik.
A kocsis, a lovas tudásával szemben hosszabb pihentetés után sem támaszt nagy 
igényeket, így a hobbi célból lovat tartók között nagy kedveltségnek örvend. 
Eredeti hazájában a család mindenes lovaként kezelik, igény szerint lovagolják, vagy 
fogatolják. 
Ezen túl csak a legelőn tartják. Istállózott tartása szinte ismeretlen.
A legutóbbi időben lovaglási tulajdonságokra is szelektálják, külföldön erőteljesebben, 
mint eredeti hazájában. Vérmérséklete miatt nagyon jól megfelel a terápiás lovaglás 
céljára. 
Lovaglás és egyéb tevékenység közben a lónak bizalomgerjesztő benyomást kell 
keltenie. 
Ez nagyban függ a környezettől, ezért a kedélyállapot az egyik legnehezebben 
megítélhető tulajdonság. 
Az értékelésnél fontos a jó mozgás. A rutinosan és harmonikusan mozog. Lépésben 
és vágtában jól halad előre, kiegyensúlyozott mozgással galoppozik. 
A fjord ló széles szügyéből eredően széles léptű, de járása sohasem dülöngélő.
Kifejezett értéke nagyfokú fajtatisztasága. 1850 tájékán kísérelték meg a testnagyság 
növelése céljából különböző fajtákkal keresztezni, de miután egészen rövid idő alatt 
bebizonyosodott ennek kedvezőtlen hatása felhagytak vele. 
Szigorú fajtatiszta tenyésztéssel tartják fenn 1864 óta. Speciális színe is az értékmérő 
tulajdonságai közé tartozik. Az utóbbi időben a világos színárnyalatúak terjedtek el, 
és a nemzetközi tenyésztő szervezete máris jelezte a fajtára eredetileg jellemző sokféle 
fakó árnyalat megőrzésének fontosságát. 
Ez azért lényeges, mert egyetlen más lófajtánál sem ismert a fjordéhoz hasonló 
fakó színeződés.

Elterjedtsége, állománynagysága
Norvégiában 7000 lovat tartanak nyilván, ebből 970 a tenyészkanca és 70-80 között 
változik a tenyészmének száma. A különbséget az évjárati csikók, a heréltek és a 
sportban foglalkoztatott fjord pónik teszik ki. 
Dániában 6000 a törzskönyvi ellenőrzés alatt tartott kancák száma. A svéd állományról 
nincsenek hitelt érdemlő forrásaink.
A fajta kifejezetten népszerű Németországban, ahol kedvelt hobbi lóként tarják. 
Állomány nagysága néhány száz kancára tehető.

Magyarországon másfél évtizede jelent meg, mint erdészetben kiválóan használható 
igás ló. Szerepet kapott a muraközi ló regenerálásában, sőt felhasználásával 
tenyésztették ki a gyermeklovagoltatás céljára nagyszerűen bevált tengelici kislovat. 
1998-ban a nem igás célú hasznosítása is megkezdődött. A Póni és Kislótenyésztők 
Országos Egyesülete 2000-ben 10 tenyészkancát, 2 mént és közel ennyi évjárati 
csikót tartott nyilván.

*Forrás:
Gazdasági Állataink – Fajtatan
Ló és szamár
2001. szerk.: dr. Mihók Sándor

		Fülöp Sándor (Érd)
A Przewalski ló

Ugrás az alábbi oldalakra:

póni és kisló welsh shetland sport póni hucul haflingi arab