Pajlócz András írása:

Faültetés Örkénytábor emlékezetére
Táborfalva, 2010. november 13.

Örkénytábort, mint települést senki ne keresse a térképen. Az egykori Magyar királyi Lovaglótanárképző és Hajtóiskola ugyanis Táborfalva közigazgatási területéhez lett csatolva. 
Az ünnepi rendezvény szervezési fázisában nem arra törekedtünk, nem elsősorban az jelentett számunkra izgalmat, hogy végül létszámát tekintve mekkora tömeg lesz majd jelen. Sokkal inkább az, hogy méltó formában emlékezzünk dicső eleinkre. Azokra a lovas géniuszokra, akik az eltelt 80 esztendő alatt nem kaptak emlékhelyet, elégtételt senkitől. Bátran mondom ki, szégyellhetjük magunkat, mert a rendszerváltás előtti üldözendőkből, a rendszerváltást követően elfeledetteket formáltunk. Nem tett lépést ez ellen egyetlen magánszemély, szervezet, politikai párt, de egyik kormány sem. Ennek a ténynek legfájóbb pontja, hogy 20-25 évvel ezelőtt még közülük többen személyesen is megjelenhettek volna a róluk szóló, emléket állító ünnepségünkön.

Már ugyan túl vagyunk a 24. órán így is, de Szalay Vilmos barátommal nyomasztott bennünket a tudat, ha most elhaladunk ezen évszám mellett, akkor újból csak évek múltán lesz lehetőség a kerekévfordulós megemlékezésre. Másrészt, pedig legalább a lovas hagyományokat tisztelő, ápoló szervezetek és személyek tekintsék saját feladatuknak, kötelességüknek az értékőrzést.

Örömmel tapasztaltuk, hogy kezdeményezésünk nyitott fülekre, őszinte együttműködőkre talált, mert a megvalósítás csak összefogás által jöhetett létre. Partnerünk volt ebben a Táborfalvi Polgármesteri Hivatal, a Helyőrségi Klub és számos önzetlen lovasbarátunk. Köszönet érte minden érintettnek!

A Katonai Emlékparkban, a platán facsemete közös ültetése, a dicső lovas elődök leszármazottjainak, érintettjeinek néhány mondatos bemutatkozása, visszaemlékezése, hálás köszönete és a könnyes szempárok életre szóló emlékkel ajándékoztak meg mindannyiunkat.

Az ünnepségen megjelent közéletünk néhány rangos képviselője, lovas életünk vezetői, szakemberei, szakírói és több lovas, katonai, huszár hagyományőrző is. Díszőrséget állt a Honvéd Zrínyi SE Lovas Katonai Szakosztálya, és egy elővezetett nóniusz kanca.

Az ünnepi beszédet Váczi Ernő úr mondta, majd méltatta az ünnepség létrejöttének gondolatát és Örkénytábor működésének jövőbe mutató terveit osztotta meg az egybegyűltekkel Birinyi József, a Parlamenti Hungarikum Munkacsoport vezetője, és Dr. Sótonyi Péter, a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke.

A faültetést követően átvonultunk a Helyőrségi Klub (volt tiszti kaszinó) épületébe, ahol baráti beszélgetéssel, filmvetítéssel és svédasztalos vendéglátással folytatódott összejövetelünk. A klub igazgatója Bernát Istvánné szándéka, az épületen belül egy emlékszoba kialakítása, amely fotókkal és emléktárgyakkal mutatná be az egykori Európa híres iskola működését, rendjét, tanárait, tanítványait, az istállózást, illetve a lovas- és lóképzést. A program zárásaként autóbusszal tettünk bejárást az egykori intézmény területén, amely már csak nyomaiban fedezhető fel, épületeiből viszont néhány felújítható, hasznosítható volna lovaséletünk számára. Bízzunk benne, hogy ez nem csak egy álomterv marad!

Akik nem lehettek jelen az eseményen, azoknak méltó képet Váczi Ernő úr ünnepi beszédének veretes szavai adhatnak.

Örkénytáborban vagyunk, az Úrnak 2010. évének november 13-án. Itt, az „édes tengerfenéken” – ahol a Vereckei szorostól az Adriai tengerig, és a Gyulától Sopronig húzott, kis- és nagyátlók metszik egymást – emlékezni, emlékeztetni, emléket állítani szándékozunk. Emlékezni egy 80 éves évfordulóra, emlékeztetni egy lovas eseménysorra, s emlékfával emléket állítani a magyar lovas-világ egykori kitűnőségeinek, akik az 1930-as esztendő cövekverésétől, 1944 romba-dőléséig, 15 éven át, egy több-ágú intézményben – összefoglaló nevén, a Magyar királyi Lovaglótanárképző és Hajtóiskolában – világszínvonalon művelték a magyar lovas-kultúrát.
Ismert, és gyakran ismétlődő sorstragédiánk, hogy a legjobb célért küzdő, legtehetségesebb hazánk fiainak életműve – a csatamezők vérzivatara, a szárny-szegett világba futás, vagy a meg-nemértés közönye miatt – torzó marad. Példa erre a 80 éves emlékezés emléke is.
Vagy mégsem? Hiszen az ezredfordulón átlépő nemzedékünk az új kor színvonalán, új lehetőséggel, újult reménnyel kapaszkodhat az Örkénytábor homokján fogant szakmai eszmeiségbe, a ló-izomzatot erősítő, inakat szilárdító, négy-évszakos röghatásra, valamint a tudást pallérozó szándékra, és a naponként többszöri öt-negyedórás szívós szorgalomra, hűséges társunk, a ló közelségében.
Hazánk centrumában, Örkénytáborban erre figyelmeztet Szunyogh Albert ezredes 80 év előtti útra-indítása. S ezt igazolja Malenotti Lajos, Keméry Pál, Binder Ottó, Erdődy Ágoston, Kókay Pál, Németh Dezső, Kósa-Reznek Jenő, Hazslinszky-Krull Géza, Bodó Imre, Visy István, Némethy Bertalan, Tóth Béla, Szemere Csaba, Monspart Gábor, Máchánszky Gyula, Galkó Ernő, Ádám Zoltán, Flandorffer Tamás, és a többi száz, meg száz hazánk fia emléke, akik tehetséggel, szorgalommal, naponkénti izzadmánnyal lettek példaképeink ezen az oázison.           
És még-egy kettős, melynek olimpiai bronzérmét a napi emlékezés szintjén tartja a sajtófigyelem. A huszárszázados Platthy József és a sütvényi telivér kanca, Sablon innét indult a „barna” Berlinbe, hogy a máig egyetlen olimpiai érmünkre „Zsiga-bácsi és Sellő” átkeresztelt nevével emlékezzünk.
Emlékezni, emlékeztetni és emléket állítani jöttünk Örkénytáborba. Elismerés illeti az ötletgazdákat, a Magyar Lovas Kört és a Stípa Egyesületet, valamint a többi egyetértő, csatlakozó, szervező szervezetet. Köszönetet mondunk az emlékfa gondozását felvállaló Önkormányzatnak.
Hinnünk kell, hogy az örkénytábori emlékek éltetnek egy jövőt alkotó hagyományt, mely szerint a pallérozott lovas-utódaink nyergén – a ló marján átvetett kengyelszíjak ellenére – öt-negyed órás lovaglás múltán is mozdulatlan marad a húszfilléres!    

A magasztos eseményen Egyesületünket Terenyi István és Kurdics Mihály képviselte.

Filmhíradós barangolás a régmúltban itt.